Legendák nyomában

Pipa vagyok, és nem kicsit.

Elég sok munkát fektettem ennek a bejegyzésnek a megírásába. Tudtam volna díjazni, ha az illető legalább egy linket odanyomott volna a (teljes mértékben tőlem lopott) cikk aljára.

http://noncsy75.ingyenblog.hu/arcok-belmezben.blog

Itt most nem szeretnék konkrét eseteket felsorolni, ez egy általánosságokban beszélő poszt lesz. A gonosz házakról van szó.

Ajánlott olvasmányként tanácsolom mindenkinek Lafforest, Roger: Gyilkos házak, mágikus helyek c. nagyszerű művét. A fülszöveg szerint:

"Lakások, ahol a lakók álmatlanságban szenvednek. Házak amelyek megrontják az idegrendszert. Épületek, amelyek káros sugárzásukkal halálosan megbetegítik a lakót, amelyekben megmagyarázhatatlanul elszaporodik a rákos betegek száma. Helyszínek, ahol örök szerencsétlenségre van ítélve az ott élő. Az okkult tudományok nagyhírű mestere e különös érthetetlen jelenségek nyomába eredt. Lafforest megdöbbentő példákkal magyarázza el az épületek titkait. Megpróbál az egyiptomi piramisoktól a templomos lovagok rejtélyes szentélyein át a leghétköznapibb lakásokig minden tanulságos esetet felsorolni. S mindezeken túl a könyv tartalmazza azokat a módszereket, melyekkel megóvhatjuk magunkat az épületek káros hatásától. Lafforest könyve megdöbbentő olvasmány, ugyanakkor igazi segítő munka, melyből mindenki megtanulhatja, hogyan lehet elkerülni legkönnyebben a mágikus helyek negatív energiáit."

(első rész: http://legendaknyomaban.blog.hu/2011/02/10/a_kastely_szornyetege_part_i)

Azt gondolom, mindenki tudja, hogy Nagy-Britanniában az egy főre eső szellemek száma alaposan meghaladja a mért egészségügyi határértéket. Hogy miért van így – ki tudja. Sokan az esős éghajlatra gyanakodnak, mások a polgárháborús időszakokra próbálják kenni.

Mindenesetre Skócia tájain nemcsak szépen zöldellő fűvel és birkákkal találkozhatunk, hanem gyönyörű kastélyokkal is, a kastélyokhoz pedig szükségszerűen jár szellem is. Rendes kastélynak több is van, persze mindegyik változatos múlttal és legendákkal.  Egy kastélyban akad néha-néha titkos szoba is (ami mindössze azért titkos, mert valami miatt elfalazták, aztán kiveszett az emlékezetből… őszintén, ki a bánat emlékszik egy laza 200 szobás kastélyban, hogy mikor melyik hol merre… no mindegy) Aztán van a kastélyoknak szürke/barna/fehér/fekete hölgye is, ne kérdezzétek, őladységei miért nem húznak vidámabb színt. Akad olykor komornyik is, aki nem bírja beadni a kulcsot (szó szerint, ugyanis az ilyen hű, roskatag szolgákat általában éjfél után látják, amint lassú léptekkel baktatnak az egykorvolt kapu felé).

Glamis kastélya pedig  mindennel rendelkezik, ami szem-szájnak ingere. Van neki több kísértete is, befalazott szobája, és szürke hölgye. Ami viszont pláne különlegessé teszi, és ami talán egy más kastélynak sincs: VAN NEKI SZÖRNYE.

 Mivel valaki szólt a kommenteknél, hogy a highgate-i vámpír fotói eltűntek, ezért feltöltök ide a blogba egy képet. Vigyázat, ronda. Úgyhogy csak akkor kattints rá hogy "Tovább", ha tényleg látni akarod.

1948 nyara különösen forró volt Socorróban. Így nem csoda, hogy két baráti család összefogott, és gyermekeikkel együtt pár napra elmentek a Rio Grande mellé, táborozni. Az első nap remekül telt. Halásztak, úszkáltak a folyóban, és nagyokat nevettek. A négy, közel egykorú gyerek nagyon jól megértette egymást, a felnőttek pedig élvezték a kikapcsolódást.

Estére a felnőttek tábortüzet raktak, és vacsorát készítettek a kifogott halakból. A gyerekek bújócskáztak a fák között, de észben tartották szüleik figyelmeztetését 'Ne menjetek a folyó közelébe!'

Ahogy a felnőttek a tűz körül üldögéltek, feltűnt nekik a hirtelen beállt csend. Aggódva keltek fel, és a gyerekek nevét kiáltották, de nem érkezett válasz. A szülőket pánik fogta el. A két anya azonnal elkezdte keresni őket, mialatt a gyerekek neveit kiáltozták. Megrémültek, hogy a gyerekek mégis a folyóhoz merészkedtek, és belecsúsztak a vízbe.

A bokrok megzörrentek, és a legidősebb fiúcska kibukott a tábortűztől megvilágított kis térre. 'Anya! Anya!', kiáltotta. 'A többiek a folyóparton vannak, és egy furcsa nénivel beszélgetnek!'

- Mi a különbség egy ügyvéd és egy vámpír között?
- Az egyik egy vérszívó vadállat, a másik pedig denevérré tud változni.

Mitől lesz valaki vámpír? Egyáltalán, miért vannak vámpírok? Vannak természettudományos magyarázatok, kezdjük azokkal:

Hála a ránkzúdított rengeteg vámpírfilmnek és -könyvnek, nem kell különösebben elmesélnem, mi fán terem a vámpír. Azért a lényeget tekintsük át mégis. Előrebocsátom, hogy az összefoglalóba kismillió helyen bele lehetne majd kötni, de akkor is, nézzük át.
A téma egyébként nagyon nagy, ezért nem is kísérletezem vele, hogy egy komplett, átfogó képet nyújtsak a közkedvelt vérszívókról.

Mivel sokáig várattalak Benneteket, Kedves Olvasók, ezért a mai napon sokkollak Titeket pár történetettel, érdekes adalékkal, jövő héten pedig a szárazabb áttekintések következnek. Ma inkább csak lazulunk.

Gudea enszi gyenge idegzetére való tekintettel a mai posztot kicsit előbb feltöltöm :) De lehet, hogy ezentúl szokás lesz, hogy esténként jelentkezem új posztokkal, eképpen szállítva a mindennapi adrenalin-betevőt. Amióta nincs kardfogú tigris, nincs borzongás, kénytelenek vagyunk azt másképp pótolni. Tekintsétek úgy ezt a blogot, mint egy kardfogú tigrist. Művészi hajlammal megáldott kardfogú tigrisről van szó egyébként, mert ma az elátkozott festményeket veszem elő. (Nem én festettem őket)

Azt gondolom, mindenki tudja, milyen egy festmény, és biztosan csípőből fel tudtok sorolni legalább két híres festőt. Biztosan láttatok már olyan festményt is, ami vegyes érzéseket keltett bennetek. (Picasso: Guernica) Ezzel kapcsolatban hadd meséljek el egy kis adomát, ami inkább tragikomikus, mint vicces. Picasso megfestette ezt a képet, de be is rángatták miatta Párizsban a Gestapo parancsnokságára. Egy tiszt a festő elé vágta a képről készült fotót, és eltorzult fejjel ráordított Picassóra:

- Feleljen! Ezt maga csinálta!?

Picasso felnézett a tiszt szemébe, és nagyon nyugodtan ennyit válaszolt:

- Nem. Ezt maguk csinálták.

Nem paranormális portugálokról, még csak nem is kísérteties keletiekről lesz szó, és nem játszanak a Black Eyed Peas nevű együttes tagjai sem.

Az emberi szemnek háromfajta színe lehet: kék, zöld, barna. A keleti népeknél a szemszínt ugyan feketének szoktuk nevezni, de ez sem fedi teljesen a valóságot, mivel ott is csak nagyon sötét barnáról beszélhetünk. A pupilla mindenképpen látható. (Mielőtt megkérdezitek, milyen színű az én szemem, tessék, egy kép:)

Mint a fentebb mellékelt képen látható, a szemnek három része van (nagyjából, most orvosilag ebbe ne menjünk bele): a szemfehérje, ami - értelemszerűen -, fehér, az írisz- vagy szivárványhártya, ami tulajdonképpen a szemünk színét adja, valamint a pupilla.

A szivárványhártya tehát háromféle színű lehet. De akármilyen színű is (zöld, barna, kék, illetve lehet még szürkének, borostyánszínűnek, stb. nevezni, ez már lelkület kérdése), a fehérje MINDIG látható.

Mielőtt belekezdenék a második részbe, két fontos dolgot szeretnék közölni:

1. Mély tiszteletem, és csókzápor (amúgy nőiesen) Gudea enszi felé, aki elsőként (és másodikként is) kommentelt nálam.

2. Mint mindannyian tudjuk, Lengyelországot komoly katasztrófa érte. Lengyel ismerőseim és barátaim magukon kívül vannak. Nem értettek egyet Kaczynski politikájával, világnézetével, de mint embert, gyászolják őt,  és a gépen szerencsétlenül járt többi utast is. Ezért linkelem azt a kedves kis képet, amelyet a deviantarton találtam, és amely Magyarország és Lengyelország barátságát szimbolizálja. Még ha kislányos is, engem megérintett. Bővebbet egyébként itt olvashattok.

Most pedig következzék az eszkimó falu, a Mary Celeste, és Roanoke esete.

Emberek el szoktak tűnni, kortól, nemtől, vallástól függetlenül. Néha 'csak' elszöknek otthonról, vagy az addigi életük elől, és új életet kezdenek. Néha gyilkosság, emberrablás áldozatai lesznek, akiknek a holtteste sem kerül elő.

Van azonban olyan eltűnés is, amelyikre a fentiek egyike sem ad magyarázatot. Olyan eltűnések, ahol az emberi józan ész és logika megáll, és jobb híján a természetfelettit vagy UFO-kat gyanúsítják...

Erre a történetre még emlékezhetnek néhányan, akik annak idején kezükbe kaphatták a három nagy, rejtélyekkel foglalkozó könyvek egyikét. Sajnos már nem emlékszem a pontos címükre. Puhafedelű, A/3-as könyvek voltak, tele mindenféle finomsággal, mint a Loch Ness-i szörny, a Bermuda-háromszög, kísértetfotók... és a Hexham-i fejek átka. Úgy kaptam kölcsön őket egy ismerőstöl (tizenkét éves voltam), ki is olvastam őket, és onnantól kezdve minden sarokban szellemeket láttam.

1972 februárjában A 11 és 9 éves Ronson fiúk northumberlandi házuk udvarán ásogattak. Tevékenységük során két kis kőfejet fordítottak ki a talajból.

A lenti történetet nagyjából mindenki ismeri, aki csak egy kicsit is érdeklődik a természetfeletti, még inkább a kísértetek és a túlvilág iránt. Nos, a történetben egyetlen kísértetről sem lesz szó, de a hátborsókonzervet így is elő lehet venni.

Történetünk főszereplője egy kripta. Lebetonozott koralltömbökből épült, bejáratát cementtel pecsételték le. Eredetileg egy bizonyos James Elliott nevű úriember rendelésére épült. ő maga azonban sohasem nyugodott benne.

A kezdet: La Pava megjelenik

1971 augusztus 23-án, a spanyol kisvárosban, Belmez de la Moraledában furcsa dolog történt. Egy átlagos háziasszony, bizonyos Maria Gomes Pereira egy foltra lett figyelmes konyhája cementpadlózatán. Mivel Maria Gomez átlagos, tehát rendkedvelő háziasszony volt, azonnal törlőrongyot ragadott, és sikálni kezdte a foltot. A folt azonban köpött a tisztításra, és nem tűnt el, hanem átalakult. Az elképedt háziasszony szemei előtt egy bajuszos férfifej jelent meg.